Aki hosszú időn keresztül megszállottan nézegeti a Holdat, előbb-utóbb beleszeret néhány területbe. Ezekhez minduntalan visszatér és ott mind több és több részletet ismer meg - "fedez fel" - lassan szinte "minden kő" ismerőse lesz. A különböző fázisokban nézett területen nem csak a felszíni formációkat ismeri meg, de azok látványos változásait is, melyek a megvilágítási irány és a fény beesési szög alakulása nyomán végbemennek. Ezek a sokszor csalóka, látszólagos alakváltozások indítják gyakran a megfigyelőt elhamarkodott következtetések levonására. (ezen - úgy hiszem - minden amatőr holdkutató átesik.)

Végül nem csak a felszíni formációk megismerése, de ezek keletkezésének kérdései is érdekessé válhatnak. Ez aztán irodalomtanulmányozásra indítja a megfigyelőt mely végül is további, még alaposabb megfigyelési munkára ösztönzi. Ezek az egymást erősítő tevékenységi formák az amatőr-munkának egy magasabb szintjéhez vezethetnek.

Egy részletesebb Hold-térképpel nyomon követhetők a leírt megfigyelések, és bárki részese lehet az elmúlt nyár holdbeli kalandozásainak.

2001. június 26., kedd, 19.45-kor. Megfigyelőhely: Pécs, Mecsek oldal, északi, keleti és déli szabad kilátással. Műszer: SC28, 500x, átlátszóság 5, seeing 6-7-8 (általában a késő este felé javuló) Holdfázis: 5 nap, 7 óra.

A megfigyelés kezdetekor a Nap még jóval a látóhatár felett jár; a tőlem délre 4 km-re fekvő Kertváros házainak nyugati oldalai szinte vakítanak az alacsony megvilágításban. A Holdsarló alig jutott túl a delelésen; szabad szemmel már biztatóan kontrasztosodik, sötétednek a tengerek, de az 500x-os nagyítással még erőtlen, szürke a kép bár a részletek már kezdenek kibontakozni a terminátortól 4-500 km-re is.

A megfigyelés tárgya a Janssen óriás kráter, a S45° és az E40° koordinátákon.

A terminátor a Janssentől nyugatra mintegy 250 km-re húzódik. Ennél a fázisnál, keleti megvilágításnál, a Janssen kráter hexagonális formája plasztikusan rajzolódik ki (1. ábra).

1. ábra

A kráter hexagonalitása az 5. és 6. napos fázisnál látható a legjobban. Ezt igazolja a Hatfield fényképes atlasz 5 napos holdjának vonatkozó képe is. Érdekes, hogy a Rükl atlasz ismét adós marad ezzel az információval; még nyomokban sem lehet a hexagonalitást felfedezni a 67-es és 68-as képein! A kráter egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy határvonalai nem feltűnőek, a sánc fala alig emelkedik ki a környezetből. Délkeleten kissé határozottabban különül el a kb. 1000 m-es sáncfalaival. Belseje igen változatos: 3 nagyobb kráter és sok kisebb kráterecske díszíti. Déli felén 2 rianás húzódik a közepén dél felé. Legfeltűnőbb eleme az északkeleti területén fekvő, mintegy 70 km-es Fabrícius kráter. Ennek padozatán, a közepétől kissé nyugatra húzódik a központi hegynek is felfogható két, egymással szöget bezáró 20, ill. 30 km hosszú hegylánc.

A Janssen rianásrendszere a Fabrícius délnyugati oldaláról indul ki és dél felé végig megy a kráter pereméig. Mivel a magasan járó Hold kezdi megközelíteni a háztetőnket, sietve átmegyek a közeli Rheita kráter vidékére.

20.15 a Janssentől keletre mintegy 160 km-re húzódik a Rheita völgy (2. ábra). Ennek 3, egymástól teljesen elütő szakaszát különböztethetjük meg.

2. ábra

Egyes szakírók szerint a Rheita völgy csak 130 km hosszú; a Rheita krátertől indul ki és a Young kráterig tart. Alaposabb megfigyelés szerint egy korábban egységes, mintegy 500 km hosszúságú völgyrendszerről van szó, melyet a Young, a Young D, a Mallet és a Mallet A kráterek eltorzítottak. A Mallet A-tól délre húzódó mély, szakadékszerű völgy kb. 80 km hosszú, 6-10 km széles, meredek falú képződmény, mely formájával még név nélkül is jobban emlékeztet a lunáris völgyekre, mint a teljes völgy ettől északra húzódó szakaszai.

Völgyi jelleget mutat a Rheita krátertől (a Rheita kráter egy teljesen szabályos, sík padozatú, 70 km-es kör alakú képződmény, központi csúccsal) északkeletre fekvő Rheita E nevet viselő képződmény is. Azért nevezem képződménynek és nem völgynek, mert a formája egy lunáris, de kissé molett völgyé; mérete 70 x 30 km. Sík padozatú meredek falú krátervölgy (mint ahogy a Rükl atlasz nevezi). Északi felén a padozatból egy kb. 20 km hosszúságú, keskeny hegylánc emelkedik ki. Határoló sáncai nincsenek, partvonalai nem emelkednek ki a környezetből, a völgy tehát szakadékszerű. 20.30-kor a Hold elbújt a tető mögé.

2001. június 27., 19.30-kor. S= 7-8, SC28, 500x. Ismét a Rheita völgy. A seeing valamivel jobb, mint tegnap. Megerősödött bennem az a feltételezés, hogy a tegnap is megfigyelt völgy egy hatalmas kéregtörésnek a vulkanikus mozgással illetve meteorit becsapódásokkal deformált maradványa. Jól látható, hogy a Mallet és Mallet D krátereket átszeli a már említett lunáris völgy észak felé folytatódó maradványa.

A Mallet D körüli törés érdekessége még az, hogy a keleti oldala jóval magasabb, mint a nyugati. Láthatóan a vulkanikus mozgás még vetődést is létrehozott.

A völgyek és kráterek egymással történő áthatásaira jó példa a Theophilius krátertől északkeletre, mintegy 200 km-re, fekvő Capella kráter, és az ezt keresztbemetsző Vallis Capella egymásra hatása. (35°E, 8°S) A Gutemberg rianásokkal párhuzamos Vallis Capellán 8-10 kisebb kráter látható, melyeket feltehetően a törésen keresztül feltörő láva alakította ki. (A törésen keresztül, azok mentén feltörő láva által alakított kráterekre számos példát láthatunk a Holdon. Elsősorban az Orbiterek által készített közeli felvételek igazolják ezt, pl a Schröter völgynél, de a Hyginus rianásnál még amatőr távcsövekkel is láthatók ezek, vagy a Ptolemaeus északkeleti oldalához közeli kráter-sorozat, mely szintén amatőr csemege).

2001. július 27., 19.50-20.45-ig. Holdfázis 7 nap, ill.0.455 százalék, deklináció -6° 30'. A megfigyelés rossz seeing-gel (5-6) időnkénti felhősödéssel és 28 °C hőmérséklettel kezdődött. Nagyítás: 500x.

A terminátor az Alpesi völgyet a nyugati harmadánál metszi. Ez az az időpont, mikor a völgy északi, meredek fala szinte világít a keleti napsütésben; a völgy alja viszont teljesen árnyékba merült. Reméltem, hogy az egyre magasodó napállás majd megvilágítja a völgy alját és látható lesz a hossztengelyben futó rianás. Sajnos a kívánt árnyékrövidülést elfedték a közben megjelenő felhők. Persze egyáltalán nem biztos, hogy a rianást megláttam volna, mert ahhoz kivételesen jó légköri viszonyok szükségesek.

2001. július 28. Seeing 7-8, hőmérséklet 27 °C. Korán, már 19.30-kor odaültem a tubus alá. A megfigyelés tárgya ismét a Máre Imbrium északkeleti peremének környéke. A nap még javában süt; a kertvárosi házak oldalai világítanak a lapos napsütésben. A kontrasztos képre még egy kicsit várni kell.

A megszokott Hold-megfigyelő optikai összeállítást használom: 2"-os, 40 mm-es fókusztávolságú pozitív nyújtótag, 50 mm-es közgyűrű, majd binokulár benéző és 6x-tól 14x-ig terjedő okulár párok. A 8x-os okulárokkal kb. 500x-os a nagyítás. Látómező kb. 8'.

19.45-kor a kép még szürke, erőtlen de részletek már látszanak (az írás, meg a vázlatkészítés még könnyen megy a világosban). A terminátor a plató nyugati peremén fut, finomabb részletek még nem látszanak a közismert kráteren. A sánc nyugati belső falán egy kb. 5 km-es területen fénypamacs látszik. Ez érdekes, mert a szürke erőtlen képen csak egy erőteljes albedó növekedés okozhatna ilyen kontrasztos fényváltozást. Miután ez nem valószínű feltételezhető, hogy azon a helyen olyan a sánc hajlásszöge, hogy a Nap állás és a földi megfigyelés iránya, ill. ezek eredője okozza ezt a különös reflexiót.

20.15-kor a Nap már lemerült a nyugati látóhatár zavaros, párával és porral szennyezett zónájába. A földi környezet is elvesztette csillogó színeit és elszürkült. A holdi objektumok kontrasztja viszont erőteljesebb lett.

A völgytől délre lévő sziklamező közepén az ismert, régebben is gyakran megfigyelt fehér folt már látszik.(a fehér folt kifejezés nem valami terra incognitot jelent, hanem a valóságban is világos, néha fehér foltokat, melyek a holdon nagy számban találhatók és jellemzőjük, hogy minden napállásnál világosabbak környezetüknél. Jellegzetességük még az is, hogy ezek nem a függőleges tagosultság és az adott napállás okozta fény-árnyék jelenség miatt világítanak, hanem a felszín speciális anyagösszetétele miatti albedó növekedéstől.)

A szóban forgó kb. 15 km átmérőjű folt az Alpesi völgy hossztengelyének felezőpontját és a Cassini A krátert összekötő egyenesnek a közepén található (4°E és 45° N). (ld. 3. ábra)

3. ábra

20.30-kor már sok részlet látszik a völgy környékén. A látómezőnek mintegy negyedét kitevő völgy első 30 km-es szakasza (a Mare Imbrium felől) a holdi Mons Blanc-val vetekedő magasságú hegyek között fut. Itt a bejárat leszűkül és 1-2 km széles, de több ezer méter mély szurdokot képez.

Gilberttől származik az az elmélet (1893) melyet Urey a neves Nobel díjas amerikai csillagász is elfogadott, mely szerint az Alpesi völgy úgy keletkezett, hogy a Mare Imbrium helyére egy 100 km körüli meteorit csapódott be és az ütközés okozta robbanásból származó, repeszdarab szántotta ki a völgyet. Baldwin, a világhírű amerikai csillagász is akárcsak Urey a becsapódásos elmélet híve, de nem osztja Urey véleményét ebben a kérdésben. Szerinte a becsapódás miatt keletkezett holdrengés szakította fel a kérget és így alakult ki a völgy.

(Megjegyzés: Ha figyelembe vesszük, hogy a völgy átlagos szélessége kb. 10 km, mely a völgy bejáratánál 1-2 km-es szurdokká szűkül legalább 30 km hosszan, nehéz elképzelni a keletkezés repeszes verzióját. Számos holdkutató, elsősorban a vulkanikus elmélet hívei, Fielder, Ley, Green és számos geofizikus Girdler, Kuiper és mások szerint a tipikus lunáris völgyeket - melyek közé az Alpesi völgy is tartozik - a táguló magma és a szilárduló és emiatt zsugorodó kéreg kölcsön mechanizmusa következtében jöttek létre. Egyébként ilyen tipikusan lunáris völgy (sík padozat, meredek fal) mintegy 15-20 található a Hold innenső oldalán. Ezek közül kétségtelenül az Alpesi völgy a legszebb.)

2001. július 31. Fázis: 10 nap, 1 óra, seeing 3-4. A terminátor jócskán előrehaladt a két nappal korábbihoz képest; jelenleg a Sinus Iridumtól nyugatra 50 km-re húzódik. Ez a fázis alkalmas az egyik alig ismert lunáris völgy megfigyeléséhez.

A völgy a Sinus Iridumot észak felől övező Jura hegység területén a Sharp és Bianchini kráterek között húzódik (37°W, 47°N). láthatóan jól meghúzódik, mert csak rövid ideig kerül kedvező megvilágításba és akkor is csak kiváló légköri viszonyok között látható. A mai megfigyelésem szerint a kb. 110 km-es alakulat 3, jól elkülöníthető szakaszból áll. A középső, mintegy 50 km hosszú, 15 km széles szakasz a legmélyebb, jelenleg az alja sajnos árnyékba merült, de amikor először láttam, 1999. augusztus 22-én, a padozatát síknak ítéltem. Oldalfalai meredekek, külső lejtője nincs, tehát szakadék szerű. A másik két szakasz már kevésbé viseli magán a lunáris völgyi jelleget, de valószínűsíthető, hogy keletkezés szempontjából egységes völgyi rendszert képeznek. A déli, a Sharp kráter melletti szakasz, mintegy 30 km hosszú és egy rövid "nyakkal" csatlakozik a középső taghoz. Oldalfalai meredekek, padozata sík, de északi és déli oldalán hegyek határolják. A harmadik, a Bianchini kráter felé eső szakasz kiszélesedik, tószerűvé alakult, peremhegyei nincsenek. (4. ábra)

4. ábra

Néhány völgyi formációnál jól látható, hogy keletkezési idejük későbbre tehető, mint környezetük egyes elemei. Az Alpesi völgynél ez nyilvánvalónak látszik. Az Alpok hegység már kialakult, mikor a kéregrepedés bekövetkezett. Általában a magas hegyeknél erősebb a repedést gátló szelenológiai szerkezet, mint máshol; ezért ott kisebb mértékben nyílik szét a kéreg, mint sík vidéken. Láthatóan a magas hegyek útját állják a radiális irányú töréseknek vagy csillapítják azok mértékét.

Szép példákat találunk erre a Montes Carpatusban a T. Mayer kráter nyugati pereménél, a Draper B krátertől délre, valamint a Montes Apenniniuszban az Eratosthenestől keletre. A Mons Wolf hegy két helyen is leszűkíti a radiális irányú szakadékokat. A Montes Apenninus további legmagasabb vonulatán már nem is találni keresztbe metsző szakadékokat, csak a déli lejtőin figyelhetők meg radiális irányú völgyek, melyek dél felé nyitottak.

Számos példát láthatunk még ennek az elvnek érvényesülésére, a Petaviusban és a Cassendi kráter rianásainál, valamint a Lacus Mortisban a Bürg rianás rendszerénél is, ha határoló hegyekkel találkoznak. Szemléletesen látszik ez még a Posidonius rianásrendszerénél, és a Rima Hesiodusnál, a Palus Epidemiárumban.

2001. augusztus 10. 04.10. S=5-6; fázis 21 nap; deklináció +3,25°; 600x. 12.5x-ös okulárokkal kezdtem a hajnali megfigyelést. Az éles képre néha, 8-10 másodpercet is kellett várnom, és akkor is csak fél másodpercig maradt éles. Tehát türelemjáték.

A Feuillee és Beer kráterek melletti krátersort próbáltam megfigyelni (Máre Imbrium, Archimedes krátertől délnyugatra kb. 100 km-rel. 9°W és 27°N) a két kráter szabályos, kör alakú gödör. A Rükl atlasz szerint a 10 km átmérőjű krátergödrök 1650 illetve 1810 m mélyek, ami az átmérőhöz képest igen jelentős mélység. A Beertől kiindulva, keletre tartó apró kráterekből álló sorozatból csak a két legnagyobbat sikerült elkülöníteni.

A terminátor ezen a szélességen mintegy 450 km-re keletre volt (20°E), sokat tehát már csak ezért sem várhattam a mai megfigyeléstől. 4.20-kor átállítottam a tubust a közeli Alpokra.

A délnyugati megvilágításnál a sziklamezőn lévő folt közepén megszokott kürtő nem volt a helyén!!

Az eddigi megfigyeléseim szerint a világos folt közepén van egy kb. 2 km átmérőjű kürtő, (feltehetően ezen keresztül dobódott ki a magasabb albedó értékű anyag.) ez a kis kürtő most vagy eltűnt, vagy északnyugat felé eltolódott, mert most a folt északnyugati felén látható. (5. és 6. ábra)

5. ábra (balra) és 6. ábra (jobbra)

A szokatlan jelenség miatt előkerestem a régi feljegyzéseimet. 2000. április 14-én láttam először, hogy a folton egy kis kráter van (akkor néztem meg először nagyobb nagyítással ezt a területet). A deklináció +15° volt, a megvilágítás keleti, tehát kedvezőbb, mint most. Akkor úgy láttam, hogy a kürtő a folt közepén van (sajnos további részleteket nem jegyeztem fel).

A Hatfield atlasz minden vonatkozó felvételén látható a fehér folt, de a kürtő egyiken sem látszik (a fotografikus atlaszban minden holdrészletet 4 különböző fázisban készítettek el.) Valószínűnek látszik, hogy a fotós felvételek felbontása nem tette lehetővé a kürtő ábrázolását. Egyedül a Rükl atlaszban szerepel a kürtő, pontosan a folt közepén!!

A jelenség okait megfejtendő, először a megvilágítás különbözőségeire gondoltam, talán más napállásnál megváltozik a visszaverő felület formája helyzete. Ez a feltételezés akkor igazolódik be, ha különböző fázisokban ismételten ellenőrzöm a területet. (erre még pár napot várni kell).

2001. augusztus 25., szombat, 19.30-tól. Fázis: 6 nap 12 óra; 500x. Még világos van, a levegő rendkívül párás. Az alacsonyan járó Hold (-14°) enyhén sárgás színű. A terminátor K8° körüli, tehát a sziklamező még sötétségben volt.

Jó pozícióban van az Alpesi völgytől délkeletre kb. 250 km-re fekvő Eudoxus (7. ábra). Itt is egy kisebb meglepetés ért: a kör alakú kráter körül egy hatszög látszik, legalábbis 4 oldalon rendkívül markánsan, a kráter sánc külső oldalán, attól néhány kilométerre. Az északi és északkeleti oldalon vannak a hatszög legmarkánsabb oldalai. A keleti oldal rövid és széles. A hatszöget a sáncon kívüli egyenes völgyek alakítják ki.

7. ábra

A kráter egyik jellegzetessége, hogy a sánc külső, keleti lejtője a szokottnál lankásabb, vagyis kívülről nézve a sánc oldala alacsony. Ugyanakkor a belső sáncfal meredek, a padozat rendkívül mélynek tűnik (3-4 ezer méter). A hatszög nyugati oldala olyan, mintha a sánc külső, kiegyenesedett, második karéja lenne. Érdekes, hogy a Rükl atlaszban a hatszöget alkotó völgyszerű képződményeknek még a nyomai sem fedezhetők fel, ugyanakkor a Hatfield fényképes atlaszban mind a 7.6 napos, mind a 9.4 napos fázisban készült felvételeken kitűnően látszik, pontosan úgy, ahogyan a távcsőben. (úgy látszik mindkét féle térképrajzolási módnak, vannak előnyei és hátrányai)

20.30-kor az eddig nyugodt meleg levegőt egy gyenge szellő alaposan megkeverte és a seeing hirtelen 3-4-re romlott, ami egyszerűen lehetetlenné tette, ilyen részleteknek további vizsgálatát.

(Utólagos megjegyzés: már korábban is találkoztam olyan kráterrel, melynél a sáncfal külső oldalához egyenes völgyek simulnak. 2001. Március 16-án 03.00-kor a W. Bond kráternél láttam hasonlót. 64°N, 5°E. A 160 km átmérőjű óriáskráter sáncai alacsonyak, lepusztultak és csak alapos megfigyelés alapján lehet a hexagonalitást megállapítani. Az északnyugati és délkeleti oldalán, tehát a hatszögnek csak 2 felén, a sáncon kívül széles, markáns, egyenes völgy húzódik a lepusztult oldalakkal párhuzamosan.)

Ezek a formációk a Fielder és Wasiutinszky nevéhez fűződő, de számos neves Holdkutató által is támogatott elméletet támasztják alá. Ennek lényege az, hogy az ősi törésvonalak mentén, - ha azok dominánsan 3 különböző irányból jőve találkoznak - hatszögletű törés-formációk jönnek létre. A töréseken keresztül felnyomuló láva sok esetben hatszögű sáncrendszert alakított ki.

A gyakori és jól ismert hatszögletű kráterekhez képest ezek - tehát az Eudoxus és a W. Bond egy módosult hatszögletű formációt jelentenek.)

2001. augusztus 26., vasárnap, 19.55-től. A látási viszonyok valamelyest javultak a tegnapihoz képest. A levegő tisztább (átlátszóság 5) viszont a deklináció a tegnapinál még alacsonyabb: -18.7° (a deklináció még két-három napig tovább csökken, tehát a megfigyelés feltételei tovább romlanak.

400x-os nagyítással kezdtem a világos folt megfigyelését. Az augusztus 10-i megfigyelésekhez képest valamelyest módosult a folt képe. A szóban forgó kürtő nem tűnt el, csak "alatta" a folt helyzete változott meg, feltehetően. A változás, minden valószínűség szerint a napfény beesési szögének megváltozásával függ össze.

Mint ismeretes a Holdbeli világos foltok, a felszíni anyag albedójának a környezethez képest magasabb értékeivel függenek össze. A magasabb albedo, pedig a Holdfelszínt borító regolit összetételétől függ. Itt szerepet játszanak azok az üveggyöngyszerű, parányi - néhány tizedmilliméter nagyságú - üveggömböcskék, melyek vagy nagy nyomásnál, például becsapódásoknál, vagy a vulkanikus mozgások következtében, magas hőmérsékleten alakulnak ki. Ezek, még a vulkánizmus szempontjából aktív korban lökődtek ki a kürtőkből, mely kürtők, általában, a fehér foltokon találhatók. (A fehér foltok nagy része enyhén domború alakzatot vesz fel, jeléül annak, hogy itt anyag felhalmozódás történt.) Ezek az üveggömböcskék úgy viselkednek, mint a vetítővásznakon alkalmazott üvegszemcsék. A visszaverődés mértéke a ráeső fény beesési szögétől függ. Legmagasabb értéket 90°-os beesési szögben ér el. (Természetesen feltételezve azt, hogy a vászon középpontjába húzott, arra merőleges tengely mentén van.)

Most a foltra eső fény lapos szögben érkezik. Holnap, illetve holnapután ez a szög tetemesen növekszik, így várhatóan a folt alakja, esetleg mérete, illetve reflexiója is módosul. Elképzelhető, hogy ilyen módon változik meg az objektum helyzete a folton.

20.30-kor a terminátor 200 km-re nyugatra, tehát még a fehér folt közelében volt. A folttól keletre 4-500 km távolságban a magasabb beesési szög miatt a magasabb albedójú területek szinte világítanak. Ugyanakkor a Higinus rianástól északra lévő hegység sötét tónusával tűnik ki.

2001. augusztus 21., hétfő. Seeing: 4-5; átlátszóság: 4; deklináció: -21°. A mai napi megfigyelés izgalmakat ígér, mert választ várok tőle, az Alpesi völgytől délre eső fehér folt és a rajta található 3 objektum helyzetére vonatkozóan. A tegnapi megfigyelés azt már tisztázta, hogy a 3 objektum egymáshoz képesti helyzete nem változott a 2000. április 14.-i megfigyelésekhez képest, csak a fehér folt tolódott el dél felé - feltehetően a megvilágítás iránya megváltozásának köszönhetően.

Sajnos az ég 21.30-ig felhős volt. Utána az alacsony deklináció miatt a megfigyelésre már csak jó fél óra maradt, ugyanis 22.00-kor a Hold elbújt a szomszéd ház kéményei mögé.

2001. augusztus. 29., szerda, 19.40. Fázis: 10 nap 17 óra; deklináció: -23°33 (a legalacsonyabb pozíció). Ritka tiszta levegő, de ritka rossz seeing:2-3. A kontúrok rendkívül heves mozgásban vannak, rendkívül nagy amplitúdóval, és ami érdekes egy pillanatra sem állnak meg. Ilyen seeing-nél az optika felbontása mintegy a harmadára, ötödére esik vissza, így ez az idő a tervezett objektum megfigyelésére teljesen alkalmatlan. Alkalmatlan tehát mind a folt kiterjedésének, mind a 3 objektum helyzetének meghatározására. A kürtő felismeréséhez legalább 0.8-1 ívszekundumos felbontásra lenne szükség.

20.30-kor besötétedett. A seeing valamelyes javult, ami feltehetően a napsugárzás csökkenésével függ össze. A vizsgált területen a meredekebb fénybeesés erősebb reflexiót okoz. Miután a keresett objektum ismét a fehér folt, az Alpesi völgytől délre, és a terminátor is kb. 700 km-re van, a Sinus Iridum déli csücskén, a napsugár ezen a hosszúságon 30-40°-os szögben éri a holdfelszínt, ami jelentős reflexiónövekedést jelent. Különösen a krátergödrök világítanak. Világít a fehér folton lévő kürtő is. Az életlen kép miatt nem látszik kráternek, hanem egy határozatlan szélű kis fehér pamacsnak, mely nem a folt közepén, hanem az északi pereméhez közel fekszik.

Ugyanezt a pamacsot lehet látni a Hatfield atlasz 9.4 napos holdfelvételénél is, a fehér folt északnyugati pereméhez valamelyest közelebb.

Összegezve a folttal és a kürtővel kapcsolatos tapasztalatokat először úgy véltem, hogy a 2000. április 14-i megfigyeléseimnél valószínű idealizáltam a kürtő helyzetét és kissé elhamarkodottan ítéltem úgy, hogy az a folt közepén van. Ehhez a tévedéshez hozzájárult az is, hogy kismértékben ugyan, de a folt, különböző napállásnál különböző helyzetet vesz fel. Később a Rükl atlasz is megerősített a tévedésemben, mert a rajzoló ott is középre tette a kis krátert. Talán ő is idealizált?

Mint kiderült egyikünk sem, mert a rendelkezésre álló fotók alaposabb átnézésénél megállapíthattam, hogy a Rükl atlasz - mely közismerten rajzolt formában igyekszik az összes részletet feltüntetni - ötven képből álló fotósorozatából az egyiken, szám szerint a 33.-on a fehér folt ténylegesen körszimmetrikusan a kürtő körül látható!

Miután az összes fellelhető fotón a 3 objektum egymáshoz képest azonos helyzetben látható, nem történhetett más, mint az, hogy az "alattuk" lévő fehér folt látszó helyzete és mérete módosulhatott, feltehetően a megvilágítás különbözőségétől függően. Ez az elképzelés, teljes mértékben beigazolódott a 2001. október 7.-én 02.12 perckor végzett megfigyeléskor.
2001. október 7. 02.12. Seeing: 8; átlátszóság: 5; hőmérséklet 12°C. A húsz napos Hold nem messze a Zenittől, magas deklináción (+18°, 57') haladt. Igazán kedvező feltételekkel vizsgáltam meg hajnalban a fehér foltot és a rajta látható objektumokat.

A kürtő élesen rajzolódott ki a folt közepén! Most a megvilágítás nyugati, a beesési szög - a folt környékén - kb. 15°-os. A terminátor még messze, innen kb. 800 km-re keletre, a Lacus Mortis keleti oldalán húzódik.

Ezek után megkísérlem, az összes korábbi tapasztalatot is felhasználva e látszólagosan tranziens jelenségnek magyarázatát adni.

A szóban forgó fehér folt nem más, mint egy 15 km átmérőjű igen lapos domb kürtővel. Minden valószínűség szerint, ez a domb, a kürtőből még a vulkanikus mozgások idején kiszóródó anyag felhalmozódásából származik. A kiszóródott anyag tulajdonsága a magasabb albedó érték. Hasonlóan a sziklmező fehér foltjához, a Holdon még számos helyen találhatók hasonló objektumok, ilyen pl. a Cenzorinus kráternél (31° 40' E és 0° 30' S), vagy a Descartes kráter északi vidékén látható 25 km-es folt két kürtővel (11°S és 16° E), vagy az Albategniustól délkeletre kb. 120 km-re lévő, 10 km átmérőjű domború fehér folt, a közepén kürtővel (12° 20' E és 18° 20' S)

A lapos dombszerű forma, a sziklamezős folt október 7.-i megfigyelésénél is jól látható volt, mert a keleti oldalon a dombot sötétebb tónusúnak láttam, mely a szélein halvány árnyékba merült. Nyugati megvilágításnál a folt nyugat felé tolódik el, mert ott a reflexió intenzívebb, mint a keleti oldalon, ahol kisebb szög alatt érik a napsugarak, tehát a gyöngyvászon effektus miatt a visszaverődés kisebb. Ez aztán azt a látszatot kelti, hogy nyugati megvilágításnál keleten csökken a folt mérete, míg a nyugaton növekszik; keleti megvilágításnál ugyanez fordítva jelentkezik; a kürtő viszont egy helyben marad.

Dr. Pál Károly (Astra 2001/6. pp. 7-15.)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
JSN Gruve template designed by JoomlaShine.com