Kérdezhetnénk: hogy jön össze a „kalandozás” a csillagászati tevékenységgel - még ha azt csak amatőrszinten művelik is? Kalandozások alatt általában valami kellemes, ötletszerű, nem kötött programú, csapongó, de a felfedezés lehetőségét is magában foglaló, sokszor, erőfitogtató utazást, vagy sétát értünk - akár autóval, vitorlással, vagy távcsővel végezzük. Egy kicsit a szabadság érzetét kelti, de távcső esetén még mámorító is lehet az a tudat, hogy saját eszközzel egy idegen égitest titkaiba pillanthatunk be.

Ez a kis írás a március 24-én és 25-én történt kalandjaimról szól, kiegészítve néhány technikai jellegű adattal és gondolattal.

A megfigyeléseket egy SC28-as reflektorral 450X-es nagyítással és 5 ívperces LM-mel végeztem (Átlátszóság 4-5, seeing 6-7).

A Mare Imbrium keleti peremén, a holdbéli Alpok és Kaukázus között, az Alpesi-völgytől délre mintegy 210 km-re van egy közepes nagyságú, de néhány szempontból különös képződmény: a Cassini-kráter. Koordinátái: 40° N és 5° E.

A megfigyelések idején, 1999. március 24-én 19.40-kor kerek 7 napos fázisnál, ezen a környéken, a terminátor közelében alakultak ki azok a fény és árnyékviszonyok, melyek egyrészt a legtöbb részlet észlelését teszik lehetővé a 2°-4°-os szögben érkező fénysugarak révén, másrészt a legplasztikusabb, sokszor fantasztikusnak tűnő látványt nyújtják. (3°-nál a holdbéli magasság és a hozzátartozó árnyék aránya kb. 1:20, vagyis az 1000 m magas sáncfal árnyéka - a talajszint jellemzőitől függően - 20-25 km hosszú. (társadalmi - gazdasági3°=0.0524). Ilyen aránynál az árnyék határvonala még élesnek mondható.

A megfigyelés időpontjában, 19.40-kor, a keletről kb. 2°-4°-os szögben jövő napsugarak hatására hosszú árnyék képződött a sáncfal nyugati oldalán, és még további kb 30 km-nyi távolságra. Az árnyékok mintha nem követték volna a krátergerinc formációit, hanem méreteikben megsokszorozva, természetellenesen és kísértetiesen megnyúlva vetültek a környezetre. Ekkor pillantottam meg egy - a sáncfal külső oldalán lévő - fénypamacsot, mely a fizikai lehetőségek logikájából kiindulva csak egy, a sáncfalon lévő nyíláson keresztül érkezhetett a sötét árnyékban lévő nyugati lejtőre.

A látvány magyarázata érdekesnek ígérkezett, egyúttal eszembe juttatta azt az esetet, mikor O'Neill amerikai amatőrcsillagász távcsövével egy gigászi kőhidat fedezett fel a Mare Crisium nyugati peremén, 1953. július 29-én. A 30 km hosszúnak, és 2 km szélesnek becsült objektumról még évekkel később is viták folytak. Azóta kiderült, hogy csak az árnyék és fény játéka keltette a híd-formátum illúzióját. A látottakon én is fellelkesültem és amatőr eszközeimmel méregetni kezdtem a kráter néhány jellemzőjét.

A Cassini átmérője 53 km, a sáncfal magassága átlagosan kb. 1000 m. A kráter völgyében további két kráter látható: a Cassini A 12 km és a Cassini B mintegy 8 km-es átmérővel. A Cassini A-ban egy további kör alakú képződményt láttam, de ennek további feltérképezése újabb vizsgálatot igényel - valószínűleg erősebb nagyítással. Úgy reméltem, hogy ezek az adatok majd segítségül lesznek a jelenség megfejtéséhez.

22 órával később folytattam a kráter megfigyelését (március 25. 19.40). Ekkorra - az időközben 8 napra öregedett - Hold képe a Cassini környékén igencsak átalakult, mondhatom, hogy kiábrándító lett. A 24 óra alatt jelentősen megnövekedett beesési szög teljesen megváltoztatta a táj jellegét, hangulatát. Nyoma sem maradt az előző napi titokzatos árnyékoknak és sejtelmes fényeknek. Jellegtelen sivár vidéket találtam enyhe emelkedésekkel és lejtőkkel. Kráterfali nyílást, hidat még csak elképzelni sem lehet ezen a lapos vidéken! Nem tagadom, hogy enyhe csalódást éreztem.

Az előző napi jelenségnek egyébként igen egyszerű a magyarázata. Most, hogy a kráter nyugati falának külsejét is megvilágította a Nap, láthatóvá vált három dóm, amelyek közvetlenül a sáncfal mellett emelkednek, és melyek közül a középső magasabb a másik kettőnél, majdnem eléri a sánc magasságát.

Tegnap a 3°-os fénynél a sánc árnyékában a három dóm nem volt látható, csak a középső tetejét érte el a súroló napfény, és ez a fényes pamacs éppen a sáncfal közepén látszott, azt az érzést keltve, mintha egy fali nyíláson keresztül érkezett volna.

Úgy gondolom, hogy az ehhez hasonló kalandok csak tovább növelik a kedvet a Hold részletek kimeríthetetlen gazdagságának megismeréséhez.

A továbbiakban néhány technikai jellegű adatot, észrevételt illetve tanácsot szeretnék adni, elsősorban a Hold vizsgálatában kezdő amatőrök számára.

A már említett 450 X-es nagyítás és az 5 ívperces látómező, a következő optikai elemek összeállításából származik: fókuszreduktor és képkorrektor (mely a fényerőt 10-ről 6.3-ra növeli), egy pozitív nyújtó tag (melyet egy 40 mm fókuszú és 50 mm átmérőjű Celestron okulárból alakítottam ki) és egy Zeiss mikroszkóp binokli (+50 mm fókuszú okulár 5 X).

Itt javasolom, hogy a Hold, vagy a bolygók huzamos, esetleg több órán át történő megfigyeléséhez egy az okulár helyére illeszthető binokulárt használjunk, mely egyrészt csökkenti a fényességet, másrészt kétszemes megfigyelést tesz lehetővé, annak nemcsak minden kényelmével, de minden előnyével együtt.

A hosszúságmérések egy házilag előállított okulárral történtek, melyben egy 180 vonalas beosztású szálkeresztet használok. ĺgy például ha 6 ívperces látómezőre állítom be az egész optikai rendszert, akkor egy vonásköznek 2 ívsecundum felel meg, mely a hold vonatkozásában kb. 4 km-t jelent. Az ezzel a módszerrel történő mérések hibája 10 % alatt lesz, de természetesen az összetett mérések esetén a hibák összeadódnak.

A beesési szög (itt a vízszinteshez képesti értékről van szó) becsléséhez hozzásegíthet a közel azonos hosszúságon fekvő, ismert magasságú objektum árnyékának mérése.

Az ismeretlen krátermélység valószínűségi alapon történő becslésénél ajánlható a Schrőter féle szabály alkalmazása, mely összefüggést ad meg a krátersánc térfogata és a kráter belső mélysége között. (A kráterhegy térfogata éppen kitölti a kráternek a környezet magasságához képest alacsonyabban fekvő részét). A krátersánc térfogatát a lejtők átlagos adatai alapján számoljuk ugyanis a konkrét sánckeresztmetszet amatőr eszközökkel alig mérhető.

A fent leírt "kalandozás", és az említett mérési eljárások a gyakorlati munkát szerető amatőrök számára, véleményem szerint "testhezálló", a produktivitást elősegítő tevékenységet jelentenek!

Dr. Pál Károly (Astra 1999/3. pp. 5-7.)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
JSN Gruve template designed by JoomlaShine.com